A gazdaságosság, az ökologikusság és az esztétikai kihívások mentén optimalizált lakóház
A szeminárium célkitűzése:
A hallgatók ismereteinek elmélyítése az építészeti tér és -az azt meghatározó „határ”- az épületszerkezetek között, egy konkrét helyszínre tervezett gazdaságos lakótér fejlesztése által. A szeminárium keretében a hallgatók esettanulmányokat vizsgálnak és prezentálnak. A megszerzett tudást beépítik a lakótér fejlesztésébe, melyen csapatmunkában dolgoznak tovább. A vizsgaidőszakban véglegesítik a projektet.
A
projekt helyszíne és programja:
A
tervezési terület Abaliget beépítésre nem szánt kertes
mezőgazdasági területén
található
az Öreg-hegy szomszédságában. A terep meredek, ezért a
hallgatókkal
a
szeminárium elején készítettünk geodéziai felmérést. Haszna
kettős: a feladat
rendkívül
életszerű marad és egyben sok információra is szert tettek a
helyszínen
tartózkodás
során. A telek lehetővé teszi az épület déli tájolását és
ezáltal egy
alacsony
energiájú ház megtervezését.
A
program egy alacsony költségű lakóház kifejlesztése 2-3
gyerekes család
számára.
Az építészeti tér és a szerkezet fejlesztése során így a
további kérdések:
hogy
lehet egy kicsi házban a legtöbb hasznos teret létrehozni, mik a
bővíthetőség
és
az átalakíthatóság határai, mi a valódi értelemben vett
fenntartható ház
feltételrendszere
a tér az anyag és a szerkezet szempontjából.
Az
eredmények:
Bár még korántsem véglegesek, alapvetően két fő csoportba oszthatóak. Az első a téri lehetőségek, alaprajzi, metszeti értelemben vizsgált hasznosítható terek mentén fejlődött, a másik irány a határfelületek, a kint és a bent között feszülő komplex szerkezetek elemzése, értelmezése mentén. A kettő folyamatos kölcsönhatásban áll egymással. Minden egyes téri állítás szerkezeti irányból is megvizsgálandó feladat volt, hiszen ez a feltétele annak, hogy a gazdaságosság, praktikusság kérdései már az elején tisztázódhassanak.
Az építészeti állásfoglalást befolyásolta a faluban kialakult téri helyzetek értelmezése. A falusi házak még a praktikusság és a gazdaságosság jegyében születtek, így vizsgálatuk megkerülhetetlennek tűnt. A lábazat viszonya a falhoz és a terephez (topográfia), a fal viszonya a tetőhöz, illetve az épületek elrendezése és viszonya egymáshoz mind a vizsgálat tárgyát képezte. A lábazat esetében a kő, a falak esetében az égetett tégla, és vert, vagy falazott vályog fal a meghatározó anyag a háború előtt épült házak esetében. A tetők égetett cseréppel burkoltak, de jellemző a sík-, hullámpala is. A telkeken rendszerint oldalhatáron álló, lejtővel párhozamos utcafronti épületek vannak, a hátsó kertben a bejárattal szemben pedig a csűr, mely a lejtőre merőlegesen áll. Az építészeti koncepcióba - tekintve, hogy a telek rendkívül meredek - a csűr bizonyult izgalmas előképnek és egyben kötődési pontnak az új és a régi között. Legizgalmasabb eleme a nagy áttörés a hasáb alakú épület közepén, mely a lovaskocsik tárolására illetve áthajtására szolgált. Ez a nyitott tér gondolata szervezte az első alaprajzi koncepciót, mely egy tetőtér beépítéses verzió. 4 esetet vizsgáltunk. Minden alaprajzban közös a lépcső - konyha - fürdőszoba - kémény viszony. A falszerkezet anyagát a szalmára szűkítettük előnyös tulajdonságai révén.
Az épület külső kérgét átszellőztetett újrahasznosított burkolattal láttuk el túldimenzionált fedélszék helyett, így védve meg a csapóesőtől az agyagtapasztásos szalma falat, mely az egyik legnagyobb ellensége. Az épületet délre tájoltuk és konzolosan túlnyújtottuk a fedélszéket. Ennek több értelme is van. Egyrészről árnyékol, másrészről a magasabb térdfal révén hasznos tér alakul ki a tetőtérben. Nem utolsó sorban egy újabb kapcsolat a faluban már kialakult formákhoz.
Az új fejlesztési irányok a tetőtér megszüntetése irányába mutattak. Szerkezeti és gazdaságossági kérdések merülnek fel vele szemben, a lépcső helyzetének alaprajzi, téri problémájáról nem is beszélve. A kérdés, hogy lehet azonos, vagy csak minimálisan megnövelt alaprajzba legalább ennyi funkciót integrálni. A megoldás egyfajta szintézise a korábbi elképzeléseknek. A csűr nyitott tere itt már nem átjárható kültér, hanem a lakás központi fedett, de kinyitható tere, melyről a klasszikus tornácot lehet bevonni a használatba. Az új geometria kicsit megnövelt alapterülettel, könnyen változtatható kamrákkal komoly versenytársa lett a korábbi verziónak.
Míg az első verzióban mindössze két szeparált helyiség létrehozása volt elképzelhető, addig a földszintes változat mindössze 48 m2-en - ami csak 13 m2-rel több az első verziónál - megoldható 3 szeparált szoba és a különálló élettér a középső traktusban, a ház szívében.
Bár még korántsem véglegesek, alapvetően két fő csoportba oszthatóak. Az első a téri lehetőségek, alaprajzi, metszeti értelemben vizsgált hasznosítható terek mentén fejlődött, a másik irány a határfelületek, a kint és a bent között feszülő komplex szerkezetek elemzése, értelmezése mentén. A kettő folyamatos kölcsönhatásban áll egymással. Minden egyes téri állítás szerkezeti irányból is megvizsgálandó feladat volt, hiszen ez a feltétele annak, hogy a gazdaságosság, praktikusság kérdései már az elején tisztázódhassanak.
Az építészeti állásfoglalást befolyásolta a faluban kialakult téri helyzetek értelmezése. A falusi házak még a praktikusság és a gazdaságosság jegyében születtek, így vizsgálatuk megkerülhetetlennek tűnt. A lábazat viszonya a falhoz és a terephez (topográfia), a fal viszonya a tetőhöz, illetve az épületek elrendezése és viszonya egymáshoz mind a vizsgálat tárgyát képezte. A lábazat esetében a kő, a falak esetében az égetett tégla, és vert, vagy falazott vályog fal a meghatározó anyag a háború előtt épült házak esetében. A tetők égetett cseréppel burkoltak, de jellemző a sík-, hullámpala is. A telkeken rendszerint oldalhatáron álló, lejtővel párhozamos utcafronti épületek vannak, a hátsó kertben a bejárattal szemben pedig a csűr, mely a lejtőre merőlegesen áll. Az építészeti koncepcióba - tekintve, hogy a telek rendkívül meredek - a csűr bizonyult izgalmas előképnek és egyben kötődési pontnak az új és a régi között. Legizgalmasabb eleme a nagy áttörés a hasáb alakú épület közepén, mely a lovaskocsik tárolására illetve áthajtására szolgált. Ez a nyitott tér gondolata szervezte az első alaprajzi koncepciót, mely egy tetőtér beépítéses verzió. 4 esetet vizsgáltunk. Minden alaprajzban közös a lépcső - konyha - fürdőszoba - kémény viszony. A falszerkezet anyagát a szalmára szűkítettük előnyös tulajdonságai révén.
 |
| Alaprajzi variáció 1-4-ig |
- 27 m2 alapterületű ház galéria szinttel a fürdő - konyha blokk felett.
- 35 m2 alapterületű ház galéria szinttel a fürdő - konyha blokk felett + 1 db szoba
- 35 m2 alapterületű ház galéria szinttel a fürdő - konyha blokk felett + 1 db szoba + 1 fedett terasz a tető túlnyújtásával
- 35 m2 alapterületű ház galéria szinttel a fürdő - konyha blokk felett + 1 db szoba + 1 fedett terasz a tető túlnyújtásával + műterem/raktár, mely a terasz közrefogásával egy a csűrhöz hasonló, két oldalról nyitott teraszt eredményezett. A kis ház jelentette szűkösséget a fedett nyitott külső térrel az év 3/4-ben jól lehet ellensúlyozni. Tetszett a gondolat, hogy a fűtési időszak alatt kis helyen húzódik össze a család, a melegebb évszakokban pedig kitágul az élettér. A ház a 3. ponttól a 4. pontig valójában szakaszolható.
 |
| Tetőtér - homlokzat - látvány |
Az épület külső kérgét átszellőztetett újrahasznosított burkolattal láttuk el túldimenzionált fedélszék helyett, így védve meg a csapóesőtől az agyagtapasztásos szalma falat, mely az egyik legnagyobb ellensége. Az épületet délre tájoltuk és konzolosan túlnyújtottuk a fedélszéket. Ennek több értelme is van. Egyrészről árnyékol, másrészről a magasabb térdfal révén hasznos tér alakul ki a tetőtérben. Nem utolsó sorban egy újabb kapcsolat a faluban már kialakult formákhoz.
Az új fejlesztési irányok a tetőtér megszüntetése irányába mutattak. Szerkezeti és gazdaságossági kérdések merülnek fel vele szemben, a lépcső helyzetének alaprajzi, téri problémájáról nem is beszélve. A kérdés, hogy lehet azonos, vagy csak minimálisan megnövelt alaprajzba legalább ennyi funkciót integrálni. A megoldás egyfajta szintézise a korábbi elképzeléseknek. A csűr nyitott tere itt már nem átjárható kültér, hanem a lakás központi fedett, de kinyitható tere, melyről a klasszikus tornácot lehet bevonni a használatba. Az új geometria kicsit megnövelt alapterülettel, könnyen változtatható kamrákkal komoly versenytársa lett a korábbi verziónak.
 |
| Szintézis |
Míg az első verzióban mindössze két szeparált helyiség létrehozása volt elképzelhető, addig a földszintes változat mindössze 48 m2-en - ami csak 13 m2-rel több az első verziónál - megoldható 3 szeparált szoba és a különálló élettér a középső traktusban, a ház szívében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése